Egyszer csak azt vettük észre, hogy újféle madárhangokat hallunk a kerti etető irányából. Aztán egeret hozott a macska, amit utoljára tavaly októberben. Amikor a ház falán megláttam a bodobácsot (az a piros fekete, amiből általában több van, és gruppenszexelnek), már kifejezetten kezdett gyanús lenni. Következtetésem helyességét végképp alátámasztotta, hogy egyik este köszönthettem kedves régi barátomat, a Fürdőszobai Pókot. Minden kétséget kizáróan megállapítottam;
tavasz van.
Kaptam is magam, és eltettem maradék karácsonyi lakásdíszeimet, bár nehezen válok meg az angyalkáktól, és a csengettyűs csipkés-horgolt polcszegélytől de egye fene, jöjjön helyette a csibe, nyuszi és tojás. No meg persze a veribeszt, a tulipán.
Megpróbálhatom persze tavaszivá, újjáéledővé tenni a házat belülről de a tavasz mégiscsak kint van. Kint a hangokban, illatokban, a serkenő fűzfaágban, a föld hóolvadék áztatta szagában, a belelkesedő pulikutyámban. A macskát meg mutogathatnák valami diétás reklámban egy előtte utána fotóval, mert úgy dobja le magáról a téli védőhájat, mint én a pufi-kabátot, ha elmúlik a mínusz.
Nem is szaporítom tovább a szót, mutatok inkább néhány képet arról, hogy miképp költözik be hozzánk az élet, ami idén kicsit visszafogottabb színekben, egyszerű apróságokban ébred önmagára.
 |
| A Villa Bagatelle-es szerzemények, amikről még nem meséltem el, hogy a fészek és a bari is gyertya, ami tök hülyeség, hiszen ki gyújtana meg egy báránykát? |
 |
| Hungarocell tojás decoupage szívvel |
 |
| Egy közeli a koszorúról, ami Évi Műhelye ihletésével készült |
 |
| Facsibe, kezemmel festett és messze nem tökéletes, de legalább cuki |
 |
| Hungarocell függő, szívet szorongató barival |
 |
| És az asztali hangulat egyértelmű barna dominanciával, és a gyönyörűséges tulipánnal |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése